MAGUNKRÓL

Régi felismerés, hogy az ember társas lény. Leginkább mások figyelmétől övezve, közösségben bontakoztathatja ki belső értékeit. Különösen igaz ez, ha az ember születésétől fogva látássérült, vagy valamely későbbi életszakaszában veszíti el szeme világát. Szerencsés esetben szerető család áll biztos támaszként a háttérben a mindennapi nehézségek leküzdésében. De vannak olyan vak emberek is, akik számára a négy fal szűk tere jelenti a látszólagos biztonságot. Ilyen és ehhez hasonló emberi sorsok, történetek elbeszélése gyakori volt a vakok szövetsége Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetének irodájában. Az értő fülek ezekből a személyes vallomásokból kihallották  azt az igényt, hogy szerveződjön egy önsegítő csoport az érintettekből: vak és gyengénlátó emberekből, valamint családtagjaikból. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ felkarolta a kezdeményezést és életteret, valamint szakmai-módszertani segítséget ajánlott fel a működéshez. Így született meg 1988-ban a Segítő kezek klubja.   

Mi tartja már huszonöt éve életben ezt a közösséget?

A hasonló élethelyzetekből fakadó összetartó erő, az emberi sokféleség értékként való elfogadása, a különbözőségek tolerálása, no meg a nyitottság egymás és a világ dolgai iránt.

Milyen programok színesítették a rendszeres összejöveteleket?

- előadások, beszélgetések a mindennapi kultúráról

       (környezet, család, egészség stb);

     - Barangolás a tudományok világában

       (aktuális témák - érdekes emberekkel);

     - élményvadászat a művészetek felségterületein

       (hangos irodalom, zene, tapintható alkotások);

     - kirándulások, klubtalálkozók, módszertani tapasztalatcserék;

     - önkifejezési alkalmak

      (szavaló- és mesemondóverseny, zenés irodalmi műsorok,

       irodalmi pályázat, műveltségi vetélkedők stb.).

Mint minden közösségnek, ennek a klubnak az életében is voltak kiemelkedő események és  sajnálatos hullámvölgyek is. Az idő múlásával sok felejthetetlen sorstárs búcsúzott a tagságtól örökre. Ugyanakkor újabb és újabb barátságok szövődtek, győzött a feltétlen élniakarás.

A „Segítő kezek” ma is tevékenyek. Szoros kapcsolódásuk az emberi összetartozás jelképe a bajban és az örömben is.